Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a Szovjetunió a két atombomba ledobása között, egy héttel a japán kapituláció előtt üzent hadat a tengelyhatalmak utolsó állva maradt képviselőjének, könnyű ezt az eseményt üres gesztusként, a háború végóráinak érdekes, ám jelentéktelen epizódjaként értékelni. Pedig rövidsége és időzítése ellenére az 1945-ös szovjet–japán háborúnak komoly következményei is lettek.

A szovjetek és a japánok még 1941-ben kötöttek megnemtámadási egyezményt egymással, és ugyan a Szovjetunió elleni német támadás megindulása, majd Japánnak a háborúba történő belépése után mindkét ország szövetségesei igyekeztek elérni, hogy ezt felmondják, sokáig nem került rá sor. Így a Szovjetunió így erőit az európai frontra koncentrálhatta, Japán pedig biztonságban tudhatta északnyugati hátországát hódító, majd egyre inkább védekező harcai közben.

A nyugati szövetségesek már 1943-tól kezdve többször sürgették Sztálint, hogy lépjen hadba az ázsiai hadszíntéren, ám a szovjet diktátor ígéretei ellenére egészen 1945-ig halogatta, hogy elkötelezze magát, s még a jaltai konferencián is sikerült elfogadtatnia, hogy a német kapituláció után is három hónapos felkészülési időt kapjon a Japán elleni támadásra. Ekkoriban az amerikaiak és britek még elhúzódó harcokra számítottak a csendes-óceáni hadszíntéren, a legoptimistább számítások is 1945 késő őszére tették a Japán anyaország elleni invázió megindítását.

Mire a határidő letelt, a háború vége már sokkal közelibbnek látszott, elsősorban az atombomba mindent megváltoztató bevetése miatt. Ám Sztálin ekkor már nem akart várni, és a Vörös Hadsereg közben nyugatról átcsoportosított nagyjából másfél millió katonája napra pontosan három hónappal a német kapituláció után,

az 1945. augusztus 8-án este átadott hadüzenetet követő reggelen rázúdult a japán bábállamként a szovjet területekbe ékelődő Mandzsúriára.

Ugyan a területet a korábban sikert sikerre halmozó japán Kvantung-hadsereg közel egymillió katonája védte, a legjobb alakulatokat ekkor már más hadszínterekre szállították, és a japánok különben sem voltak felkészülve az európai keleti front hatalmas ütközetein edződött, gépesített szovjet erők támadására. A léptékeket jól jelzi, hogy a szovjetek egy Nyugat-Európányi területen végrehajtott harapófogó-hadművelettel kerítették be a japán erőket, amelyek ellenállása néhány nap alatt össze is omlott.

A később csak „augusztusi vihar” néven emlegetett gyors szovjet előrenyomulás viszont ezután sem állt le, sőt a Vörös Hadsereg csapatai még a japán kapituláció után is tovább meneteltek előre, többek között például Korea északi felét, illetve a Kuril-szigeteket is megszállva.

A néhány hetes, a háború végkimenetelét már alapvetően nem befolyásoló hadműveletekkel a szovjetek komoly pozíciókra tettek szert Kelet-Ázsiában, és ennek messzemenő, máig is tartó következményei lettek. A koreai háború és a félsziget ma is fennálló megosztottsága mellett a Kuril-szigetek hovatartozása állandó feszültséget jelent az orosz–japán viszonyban, de Mao Ce-tung erőinek is a szovjet megszállás alá kerülő Mandzsúria jelentette azt a hátországot, amelyre támaszkodva végül is győzelmet arattak a kínai polgárháborúban.

Mi több, egyes történészek úgy gondolják, a japán vezetés elsősorban nem is az atombomba jelentette új fenyegetés miatt volt hajlandó augusztus közepén hirtelen elfogadni a feltétel nélküli kapitulációt, hanem a szovjet támadás miatt látták hirtelen teljesen reménytelennek a helyzetet. A Kvantung-hadsereg gyors összeomlása ugyanis az ország utolsó erőtartalékait semmisítette meg, a szovjet hadba lépéssel pedig az a korábbi halvány remény is elveszett, hogy Moszkva közvetítésével valamilyen, az ország becsületét és egyes hódításait is megőrző békét lehet kialkudni a szövetségesekkel.

A Bors írt róla, hogy Gáspár Győző testvére, Gáspár Zsolti a Jóban Rosszban című sorozatban kapott kisebb szerepet.

Nagyon hálás vagyok a Jóban Rosszban csapatának, hogy behívtak a castingra, és engem választottak ki, és ezzel az első roma szereplő lehetek a sorozatban.

– mondta Gáspár, aki egy tetőről lezuhant beteget fog játszani a sorozatban. Állítása szerint nehéz volt megtanulnia ilyen kevés szöveget is, ezért csodálja a színészeket, akik 4-5 oldalt is megtanulnak. A celeb azt is elmondta a lapnak, hogy nem egyszeri alkalom lesz, hogy feltűnik a sorozatban, meglehet, hogy még felbukkan majd a szériában később is.

Nemrég Szlávik János is szerepelt benne:

Kiemelt kép: YouTube.com/LifeTV

Az Irán által támogatott jemeni húszi lázadók szerint a Szaúd-Arábia vezette arab koalíció egy városi gyűlést bombázott az északi adzs-Dzsauf tartományban. Többen megsebesültek, köztük sok nő és gyermek.

Az MTI a Save the Children nemzetközi segélyszervezetre hivatkozva azt írta, hogy hét gyermek is meghalt. Xavier Joubert, a szervezet helyi vezetője elmondta, alig egy hónap alatt legalább 17 gyerek vesztette életét bombázásokban.

A segélyszervezet az ellenségeskedések azonnali beszüntetését követelte a szegénység sújtotta országban.

Martin Griffiths, az ENSZ jemeni különmegbízottja elítélte a támadást és emlékeztette, a konfliktus szereplőit, hogy a nemzetközi jog kötelezi őket a polgárok és a polgári infrastruktúra megkímélésére.

Jemenben 2014 augusztusa óta dúl polgárháború az Irán támogatását élvező húszi síita lázadók, valamint a Szaúd-Arábia és egyéb arab országok által 2015 óta támogatott, a nemzetközileg elismert jemeni elnökhöz, a Rijádban tartózkodó Abed Rabbó Manszúr Hádihoz, hű erők között.

A konfliktusba 2015-ben Szaúd-Arábia szövetségeseivel együtt katonailag is beavatkozott. A jemeni polgárháborúban több mint százezren vesztették életüket, és milliók váltak földönfutóvá. Az országban a világ legsúlyosabb humanitárius válsága alakult ki, amelyen csak tovább ront a koronavírus-járvány.